- De én nem figyeltem - vágott közbe önelégülten - Nyisd ki!
Elvette a gépet a kezembol, és egy ezüst színu nagy, szögletes dobozt tett a helyére.
A doboz annyira könnyu volt, hogy szinte üresnek tunt. A tetjén lévo kártya azt hírdette, hogy
Emmettol,Rosalietól és Jaspertol kaptam. Öntudatlanul szakítottam fel a papírt, és bámultam az
elobukkanó dobozra. Valamilyen elektronikus dolog volt, rengeteg számmal a nevében.
Kinyitottam a dobozt megvilágosodást remélve. A doboz azonban üres volt.
- Um.. kösz!
Rosalie megvillantott egy mosolyt, Jasper nevetett.
- Ez egy stereo a furgonodba - magyarázta - Emmett épp most szereli be, így nem tudod visszaadni.
Alice mindig egy lépéssel elottem járt.
- Köszönöm Jasper, Rosalie. - mondtam nekik, vigyorogva amint eszembe jutott
Edward délutáni panaszáradata a rádiómról - valószínúleg megrendezetten.
- Kösz Emmett! - Kiáltottam hangosabban.
Morajló nevetése behallatszott a furgonomból, és képtelen voltam nem nevetni.
- Most nyisd kis enyém és Edwardét - mondta Alice, annyira izgatott volt, hogy hangja
magasan trillázott. Egy kicsi, lapos doboz volt a kezében.
Odafordultam Edwardhoz hogy egy baziliszkusz mosolyával jutalmazzam meg.
- Megígérted!
Mielott válaszolhatott volna, Emmett ugrott be az ajtón.
- Pont idoben! - kiáltotta. Jasper mögé állt, aki maga is közelebb jött mint általában
hogy jobban lásson.
- Egy petákot sem költöttem - biztosított Edward. Kisimított egy hajtincset az arcomból,
melytol az bizseregni kezdett.
Vettem egy mély levegot és odafordultam Alicehez.
- Add ide! - sohajtottam
Emmett élvezettel kuncogott. Elvettem a kis csomagot, Edwardra fordítva a tekintetem, amíg ujjamat a
papír széle alá csúsztattam és a szalag alá rántottam.
- A fenébe! - motyogtam, amikor a papír megvágta az ujjam; kirántottam hogy megvizsgáljam
a sérülést. Egy vércsepp szivárgott az aprócska sebbol.
Aztán minden olyan gyorsan történt.
- Ne! - ordította Edward
Elém vágta magát, átdobva engem az asztalon. Velem együtt esett le, szétszórva a tortát
az ajándékokat, a virágokat és a tényérokat. Törött kristály borította kupiban landoltam.
Jasper nekirontott Edwardnak, melynek hangja olyan volt mint az összeütközo kotömböké
egy csúszdán. Más hang is volt ott, egy grizli morgás, amely úgy tunt, hogy Jasper
mellkasából jön. Jasper megpróbálta félrelökni Edwardot, fogai csupán pár hüvelykkel
csattantak az arca elott. A következo pillanatban Emmett megragadta hátulról Jaspert, egy masszív
vasszorításba zárva ot, de Jasper tovább küzdött, csakis rajtam tartva vad, üres tekintetét. A sokkon túl,
a fájdalom is belém hasított. Lebukfenceztem az éles, törött üvegcserepekkel borított padlóra a
zongoránál, kezeim kitártam hogy felfogjam az esést. És ekkor nyilalt belém az égeto szúró fájdalom
amely a csuklómtól egész a könyökömig hatolt.
Kábán és zavartan néztem, vörös vérem amint pulzál ki karomból, és rögtön utána a hat, hirtelen
mohón csillogó vámpír szemébe.
/HA kedvet kaptál hogy elolvasd a többi részt akkor írj emailt a :sicsu@citromail.hu-ra vagy rendeld meg a könyvet ITT !=)/ | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
